A magyar női labdarúgó válogatott 2022-ben a világ közvetlen elitjébe tartozó Brazíliával is tesztmérkőzést játszott Spanyolországban. A találkozó előtt Budapesten került sor a Feröer-szigetek elleni világbajnoki selejtezőre Budapesten. Margaret Kratz szövetségi edző keretének tagja Szakonyi Emese is, aki Balatonfüreden, a BUSC színeiben kezdte el pályafutását. A fiatal sportolóval beszélgettünk.
Kevesen tudják rólad, hogy tősgyökeres füredi vagy, és azt talán még kevesebben, hogy pályafutásod egy meghatározó részét fiúkkal közösen készülve és versenyezve töltötted. Hogyan emlékszem vissza erre az időszakra?
– Igen, szüleim és testvéreim is Balatonfüreden élnek és dolgoznak, valamint az én pályafutásom is itt kezdődött. Ötévesen léptem be először a Fürdő utcai sportlétesítménybe, 2008-ban pedig az akkor alakult kölyök labdarúgó klubba kerültem. A mai napig emlékszem az első toborzó edzésemre, ami Radnóti iskola műfüves pályáján volt egy szeptemberi délutánon. A BUSC-ben nem működött külön női szakág, de valahogy a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy együtt edzettem és játszottam a fiúkkal egészen 14 éves koromig. Szeretettel és hálával emlékszem erre az időszakra, az alapokat itt, egy értékes közösségben szereztem meg, ami alatt rengeteget fejlődtem Makó István kezei alatt.
Élvonalbeli játékos és korosztályos válogatott már Szombathelyről lettél…
– 2012-ben kerültem a Haladáshoz, itt is jártam középiskolába. Nyolc évet töltöttem a Vas megyei zöld-fehéreknél, amely alatt gyakorlatilag végig jártam az összes korosztályos válogatottat és sikerült bemutatkoznom a felnőttek között is. 2020-ban azonban úgy éreztem, hogy változásra van szükségem, ezért Budapestre igazoltam jelenlegi klubomhoz az ASTRA HFC csapatához.
Az idei évben a világ egyik legjobbjának számító Brazília ellen készülhettél, ami azért keveseknek adatik meg. Milyen meghatározó élményeid fűződnek még a válogatottsághoz?
– Elsőre talán közhelyesen hangzik, ám sportolóként számomra a legnagyobb boldogság és elismerés, hogy a hazámat képviselhetem, legyen szó akár egy tesztmérkőzésről vagy egy világbajnoki selejtezőről. A korosztályos válogatottakban szerencsére sok nemzetközi mérkőzést tudtam játszani, a felnőttek között eddig négy alkalommal léphettem pályára. Mindent megteszek azért, hogy ez időről-időre több legyen. A legkedvesebb emlékem is Balatonfüredhez kötődik, ugyanis szülővárosomban debütálhattam a felnőttek között a Fehéroroszország elleni találkozón.
Szerinted mitől különbözik leginkább a női labdarúgás a férfitól?
– A legnagyobb eltérést mindig is a fizikalitás jelenti majd a két nem futballja között. Edzőmérkőzéseken többször játszunk fiú csapatok ellen, ahol általában azt tapasztaljuk, hogy sok esetben technikásabbak és taktikailag is képzettebbek vagyunk náluk, a gyorsaságukat és erejüket kihasználva mégis ők hagyják el győztesként a pályát. Mindemellett persze gazdasági értelemben is nehezen hasonlítható össze a labdarúgásban a férfiak és a nők helyzete. Megint csak saját példával élve, magam munka mellett sportolok, ez egy férfi válogatott társam esetében elképzelhetetlen lenne.
Mit tanácsolnál a füredi utánpótlás klubban nevelkedő ifjú labdarúgóknak?
– A fegyelmezett és kitartó napi felkészülések mellett a legfontosabb az, hogy élvezzék, szeressék azt, amit csinálnak. Kevesebb nagyszerűbb dolgot tudnék felsorolni mint a foci, ám az is fontos, hogy mindig legyen B-tervük, azaz tanuljanak tovább, szerezzenek szakmát, gondoljanak a labdarúgás melletti és utáni életükre is.
(BUSC Média)