Klubunk labdarúgó szakosztályának edzőit bemutató sorozatunkban ezúttal U 19-es csapatunk felkészítőjével beszélgettünk.
– Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?
– Szülőfalumban Jenőben, édesapám volt a helyi sportkör elnöke, ő alapította anno az első ifjúsági csapatot a településen, itt kezdtem el futballozni 12 éves koromban.
– Miért döntöttél úgy, hogy utánpótlás edzőként szeretnél dolgozni?
– Gyermekkori álmom volt, hogy testnevelő tanár legyek, ami sikerült is. Az egyetemen volt lehetőség elvégezni a labdarúgó szövetség által indított „B” licences labdarúgó edzői tanfolyamot, amivel éltem is. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha már játékosként nem futottam be magasabb pályát, edzőként talán sikeresebb lehetek.
– Mit gondolsz, milyen a jó edző? Mikor éreznéd úgy, hogy elérted a gyerekeknél, ami edzőként a célod volt?
– Edzőnek lenni egyszerre szolgálat és kiszolgáltatottság. Onnantól kezdve, hogy van legalább egy tanítványod, azon kell keményen dolgoznod, hogy ő fejlődjön, előrébb lépjen. Edzőnek lenni felelősség is, melynek alapja az edző és játékos közötti viszony. Ott van viszont a másik oldal. A játékos bármikor dönthet úgy, hogy kiszáll, eltűnhet, elhagyhat. Ilyen szempontból az edzőség kiszolgáltatottság is. Ami jelenleg edzőként a célom, hogy a mostani U19-es csapatomból minél többen bemutatkozhassanak a felnőtt csapatba, majd feljebb és feljebb lépjenek.
– Melyik korosztály edzéseit irányítod? Mutasd be a csapatodat!
– Talán az egyik legnehezebb korcsoporttal, az U 19-esekkel foglalkozom jelenleg.
Tíz éve dolgozom ezzel a korosztállyal, ismerem már szinte minden gondolatukat… Bizonyos értelemben az egyik legmegbízhatatlanabb csoport ez, ezt tükrözi az is, hogy az idei évet 20 fős kerettel kezdtük ami, jelenleg 16 fős-re szűkült. Voltak, akik az utolsó pillanatba hagytak itt minket, de voltak olyanok is akik szezon közben gondolták úgy, hogy felhagynak a labdarúgással. Azt látom, hogy ez évről-évre nehezebb, mivel sok a motivációját vesztő labdarúgónk. Persze ez nem csupán a klubunkra jellemző nehézség. A csapatom többsége a felnőttekkel edz, úgy gondolom, hogy a fejlődésükhöz ez hatékonyan hozzájárulhat.
– Elsősorban mire helyezed a hangsúlyt az edzéseid során?
– Az U19-es korosztálytól a felnőtt csapat egy karnyújtásnyira van, ezért a fő hangsúly nálam a taktikán van, ehhez nyilván szükség van ahhoz is, hogy technikailag képzettek legyenek a játékosaim, tehát az sem elhanyagolható. A másik fontos tényező a gyorsaság, és itt elsősorban a gondolkodásra gondolok, ezért sok „kis játékot” játszunk szűkített területen.
– Látsz olyan fiatalt a csapatodban, akik később akár a felnőtt labdarúgás magasabb szintjein is megállhatják a helyüket?
– Igen, vannak akik azért igazoltak most hozzánk, hogy ifiben és felnőtt csapatban is szerepet kapjanak. Rajtuk látszik az, hogy fejlődni akarnak, és ezért tesznek is. Reményeim szerint, a felnőtt csapattal idén feljutunk az NB III-ba ami a fiataloknak óriási ugródeszka lehet. Természetesen vannak saját nevelésű játékosaink is, akik feljebb léphetnének. Az ő esetükben elsősorban a megfelelő motiváció kialakítása lenne a leglényegesebb, ehhez minden körülményt próbálunk biztosítani a kollégáimmal és az egyesülettel.
– Milyen célokat tűztél ki ebben a szezonban a csapatod elé?
– Eddigi legjobb szerepésünk NB III-ban az 5. hely volt a tavalyi évben, ezt szeretném ebben az évben felülmúlni. Bár, szokásunkhoz hűen, elég rosszul kezdtük a bajnokságot, erre még lehet esélyünk.
+1 kérdés: Ha a világ bármely csapata – legyen az válogatott vagy klubcsapat (utánpótlástól kezdve az NB3-on át egészen a BL bajnokig) – tárt karokkal fogadna edzőként, melyiket választanád és miért?
– Talán ez a „legkönnyebb” kérdés számomra. Természetesen a magyar labdarúgó válogatottat irányítanám. Megtiszteltetés lenne számomra a hazámat képviselni, egy olyan országot, ahol korábban olyan legendák ölthették magukra a címeres mezt, mint Puskás Ferenc.
(BUSC Média)