Júliustól új vezetőedző irányítja a BUSC tenisz szakosztályának munkáját: Wacha Gergely közel másfél évtizedes svájci edzősködés után költözik haza. A legendás tanár és teniszedző, Wacha Antal fiát Balatonfüreden senkinek sem kell bemutatni, de a váltás kapcsán mégis érdemes áttekinteni eddigi pályafutását és kicsit beszélni már a terveiről is.
-1982. május 16-án születtem, majd négy-öt évvel később már teniszütőt ragadtam, melyet azóta sem sikerült elengednem, de még nem is tervezem. Kezdetektől fogva édesapám volt az edzőm, aki nem csak versenyzői, hanem később edzői pályafutásom során is meghatározó szerepet töltött be az életemben. Korosztályos játékosként mondhatni mindig az élmezőnyhöz tartoztam, bár a ranglistát sohasem sikerült vezetnem, de a 2-3. helyig többször odaértem. A Győri Vízüggyel több korosztályban is magyar bajnoki címet szereztem, továbbá az 1996-os U14-es csapat Európa-bajnokságon a harmadik helyen végeztünk a válogatottal. A felnőtt versenyzői pályafutásom tulajdonképpen összefonódott az edzői karrieremmel, ugyanis 18-19 évesen egy komolyabb csuklósérülés és az azt követő két műtétem után szinte párhuzamosan futott a kettő. A Testnevelési Egyetem és a szakedzői képzés mellett rendszeresen jártam a hazai első osztályú, illetve a környékbeli nemzetközi versenyeket, bajnokságokat, de ugyanakkor a nyári szünetekben pont itt a Forrásban, Gálfi Tamásnál bontogattam a szárnyaimat edzőként.
– Hogyan kerültél Svájcba, kikkel dolgoztál ott?
– Tanulmányaim lezárásakor egy nagyon jó külföldi ajánlatot kaptam: Svájcba pár versenyző mellé kerestek egy olyan edzőt, aki a mindennapi edzések mellett versenyekre és külföldi edzőtáborokba is el tudná kísérni a játékosokat. Azokban a kezdeti években többek között olyan játékosokat edzhettem, mint például Viktorija Golubic (WTA 51.) vagy Tamaryn Hendler (WTA 178.), illetve edzőtáboraink során olyan neves akadémiákon készülhettünk, mint a floridai IMG Bollettieri Akadémia, ahol számos kiváló szakemberrel volt alkalmam együtt dolgozni és tanulni az edző szakmát. Majd két év után a svájci tenisz szövetség horgeni partner akadémiájához kerültem, ahol bő tíz éven keresztül láttam el edzői feladatokat, amely során több svájci korosztályos egyéni és páros bajnok, illetve válogatott kerettagok felkészítésében vettem részt. Ebből az időszakból még az Arn Grétával (WTA 40.) eltöltött két évet emelném ki.
– Miért döntöttél úgy, hogy a svájci edzősködés után visszatérsz Balatonfüredre?
– Egyrészt a család, az itteni barátok, a balatoni miliő, ami fokozatosan, napról-napra jobban hiányzott, ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatott az a gondolat is, hogy a külföldön megszerzett szakmai tapasztalatokat milyen jó lenne itthon, legideálisabb esetben Balatonfüreden kamatoztatni, ha lenne rá igény és lehetőség. Majd egy nyári hazalátogatásom alkalmával beszélgettünk Gálfi Tamással és Török Gáborral az itthoni lehetőségekről, meséltek a terveikről, céljaikról és azt a jövőképet, amit akkor lefestettek nekem, az első pillanattól kezdve a magaménak éreztem és egy az egyben azonosulni tudtam vele. Azonnal magával ragadott az érzés, hogy ebben bizony nekem is részt kell vennem. Felemelő, hogy egy olyan csapathoz csatlakozhatok, akiknek hozzám hasonlóan legalább annyira szívügyük a füredi és a regionális társasági tenisz mellett a korosztályos és felnőtt versenysport is, mint nekem.
– Alig érkeztél haza, már kint is voltál a hétvégi kiemelt korosztályos versenyen. Melyek az első benyomásaid?
– Élmény volt számomra a leendő játékosaimat tétmeccseken és egy ilyen rangos versenyen látni, ahol az ország legjobbjaival mérhették össze a tudásukat és nagyszerűen helyt is álltak. Külön öröm volt látni azt a töretlen lelkesedést, odaadást, küzdőszellemet, fegyelmezett játékot, amivel meccsről-meccsre az utolsó pontig harcoltak. Alig várom, hogy júliustól elkezdhessük a közös munkát.
– Körvonalazódnak már az elképzeléseid, terveid?
– Vezetőedzőként legfontosabb feladatomnak és célomnak azt tartom, hogy a tervezett infrastrukturális fejlesztések és bővítések mellett, a szakmai stábunkkal egy olyan alternatívát, egy olyan stabil, hosszútávú és versenyképes szakmai programot alakítsunk ki és biztosítsunk a város és a régió tenisz szerelmeseinek, ami egyenrangú lehet a jelenleg kiemelkedő nagyobb vidéki és fővárosi klubokéval. Akkor leszek elégedett, ha egy fiatalnak nem kell innen elmennie, ha színvonalas tenisz képzést szeretne kapni.
(BUSC Média)